"Nem megfogni, semmi fotó, csak semmi felesleges kérdés.. Sok divatházban jelen vannak eme ritka szabályok. Egy új generációja a divatdiktáló hölgyeknek megváltoztatja ezt, - szerencsére"

Azért tartom érdemesnek ezt a szummázást a divatházakról, mert a cikk nemzetközi helyzetet elemez.

"Azoknak a hölgyeknek, akik képesek ezért az egy napért az életükben beruházni, csaknem több havi bruttokeresetet- a szakma nem nyújt elég széles választékot. A ruhákat az embernek nem szabad megfognia, keveset kérdeznie, sem fotóznia- ez 15 boltlátogatás tapasztalata. Sokan egy nagyon magas lovon ülnek, sok helyen csak határozott számú barátnőt lehet az időpontra vinni - mert miért is? Egy berlini boltban csakugyan még azt is kihangsúlyozzák, hogy kinek mi áll vagy éppen mi nem áll jól, pl: "ehhez a darabhoz az Ön karjai nem elég vékonyak" -hangzik az egyik eladó. Vagy a másik gyöngyszem: "az Ön árskáláján nálunk nem kapható ruha".

A hazai helyzet tapasztalataink szerint sem jobb.

Vagy marad az online rendelés - zsákbamacska (kezdve a nejlon-gyár szagú kínai ruháktól), secondhand (itt bő-ott szűk, de legalább olcsó volt), ruhakölcsönző (ne érjen hozzá, de még rá se nézzen) és a szalonok (ez az aktuális kollekció, de jöjjön vissza egy hónap múlva akkor jön újjab (te, addigra már megházasodtam, de semmi gond-).

Mi a tanulság?

Hogy expreszgyorsasággal elkészült, megfogható, szerethető, esküvői ruhát érdemes varrónéninél varratni, ami utána csak a miénk. Lehet benne aludni, táncolni, tovább ajándékozni, szétvágni, szoknyát csinálni belőle, vagy továbbörököltetni - sőt eladni sem rossz befektetés.